Ha eddig lett volna kétségem, mostanra bebizonyosodott, h Zolika tényleg a meglepetések embere...
A hét elején kérdezte, lenne-e kevem vele tartani csütörtökön, megnézni miket csinálnak a munkahelyükön. Mondtam nosza, bármit is mutat, nekem tuti új és ezáltal érdekes lesz. Így esett, hogy csütörtök negyed 7-kor már úton voltunk.... de hová is?
Kezdett az egész dolog gyanús lenni, a Kahului reptér látszólag különösen nem illett a képbe.
Kiderült Molokai szigetére megyünk egy négy személyes kisgéppel. A repülő külső-beslő szemrevételezése után elfoglalta a kapitány és kétszemélyes legénység az utasteret. Az irányítótorony felszállási engedélyére adott "roger that" válasz után megkezdtük a felszállást. Az alig több, mint fél órás út hihetetlen élmény volt számomra. Molokai "barátságos sziget"-et jelent helyiül, és valóban, Mauihoz képest jóval lassabb itt az élet. Olyan, mint amikor egy kisvárosból kiszakadsz a tanyára. A visszaút során végigrepültünk Molokai partjainál. Az 1000m-nél magasabb sziklákat mintha fejszével hasították volna. A hegyoldalból itt-ott vízesések buknak elő és zuhannak meredeken az óceánba. Egy kiugró szikaszirten egy kisebb villát pillantottunk meg, melyhez egyedül a hozzá tartozó heliport biztosít megközelítési lehetőséget. A leszállás egy ilyen pehelysúlyú kisgéppel a meglehetősen erős szélben izgalmas feladat, kapaszkodtam rendesen a kamerába...:) -á