Valami mindig történik azokon a napokon is, amikről nem írunk, olyan dolgokat látunk, amiket talán az útikönyvek meg sem említenek… Nem szándékoztunk írni minden fürdésről, finom steakről, vagy mangó smoothie-ről, bár ezek nélkül nem hawaii az élet. Most mégis összegyűjtöttünk néhány apróságnak tűnő, de számunkra csodás pillanatot, melyeket az elmúlt két hónapban átéltünk.

Nem felejtjük el a kedves, nyitott, nyugodt, boldog embereket. A Honu-kat (teknős:) ). Az új gyümölcsöket, finom ízeket…

Reggeli jógát az óceánparton, amit félig álomban kezdtünk, a végén pedig kicsattantunk az örömtől. Az óra közben néha esett egy kis eső, ami után egy gyönyörű szivárvány ölelt körbe minket és a velünk szemben büszkén lobogó amerikai zászlót. Így leírva már-már giccsesnek hat, mégis olyan békés és természetes volt.  

A tonga nyelven – mely a hawaii közeli rokona - végig hallgatott misét.

Windsurf-öt a világhíres parton (Kanaha), ahol mindig fúj a szél (Kísérőkre veszélyes homokviharral:)), ahol Ákos három napon át küzdött a hullámokkal, a kicsi deszkával, a szélhez nagy vászonnal, egészen addig, amíg egy kicsi bőr is volt a kezén…

A vacsorát, ahol miközben kukoricát ettünk, sárgaborsókrémmel és salátával meghallgathattuk miért nem jó semmi olyat enni, aminek két szeme van. Vendéglátóinkat dicsérje, hogy a desszert a számomra oly régóta vágyott sült bread fruit volt.

A vásárt, ahol számos Hawaii portékát és egy nagyon talpra esett eladót ismerhettünk meg, aki kérte, hogy válasszunk ki 10 kókuszhéjból festett szörnyecskét, majd ötöt rakjunk vissza, aztán egyesével, míg végül a legjobban tetsző marad, majd felajánlotta, hogy ha ennyire tetszik, akkor vegyük meg:)

A lemenő nap csodás színeit. A pirosra festett ég előtt lengedező pálmafákat, mely lilába vált át, mikor Molokai árnyéként rajzolódik ki a háta mögé elbújó nap fényénél.  A habcsók felhőket és a mindig csodás eget!

Lychee-t :) (Aki csak akkor eszik száraz macska tápot, ha simogatják közben)

A Kaanapali Villa 8 hálószobáját és 12 wc-jét, melyekért az én éves keresetemet fizetik ki az ott lakók egy éjszakára.

A Denny’s burgert és a Hot Cat burgert és az ott ajándékba kapott óriás brownie-t fagyival… melyekre szerencse, hogy csak mostanában szoktunk rá, mert húúú de mekkorák…

A mindig kedves kiszolgálókat, eladókat. Akik megkérdezik, hogy ízlik-e az étel, segítenek a boltban, ha nem találsz valamit és legközelebb megkérdezik, hogy sikerült az étel, amihez múltkor vetted ezt, vagy azt, mert emlékeznek rádJ.

Meg persze azokat, amiket leírtunk a blogokban és azokat sem, amiket sehol nem fogunk leírni, csak közös emlékeinket gazdagítják. -k

P.S.: Jó tudni, ha Mauira jössz:

• Felfedeztem egy pékséget, igen Mauin is van ehető kenyér (Pizza Hut-nál kell lekanyarodni a Cannery Mall után balra, ha Napili felől érkezel)
• Keresd a Wyndham time share programot, még akkor is, ha nem szándékozol üdülési jogot venni. Mert, aki végig hallgatja őket, kap egy jelentős kedvezményeket biztosító kártyát:).