Vasárnap a Maui Film Fesztivál záró napját céloztuk meg. Kiválasztottunk Ákossal egy filmet, ami nem túl nyálas neki, nem túl akció nekem és felkerekedtünk a Cadivel, hogy eljussunk Napili-ből Wailuku-ba a MACC-hez, ahol tájékoztattak minket, hogy itt is nagyon jó filmek mennek, de az általunk kiválasztott filmet a Celestial Moziban, Wailea-ban láthatjuk.

A mozi neve önmagáért beszél: „égi”. A csillagos ég alatt pokrócokon és kis kempingszékeken a golf pálya füvén fekve csodálhatjuk a régi autósmozik élményét idéző vetítést. Beszereztünk egy gyékényt, egy kis ételt, italt és elheveredtünk a pokróccal és párnával felszerelt filmrajongók közé, törölközőnkbe burkolózva. Lelkesen tapsoltunk, amikor átadták Brie Larsonnak munkássága elismeréséül a „film artist luminaries” elnevezésű díjat, bár be kell vallanom, mi eddig nem részesültünk munkája gyümölcsében. Nagyon szimpatikusan beszélt, egy egyszerű virágos nyári ruhában. Azt mondta – amit én magam is régóta osztok, csak könyv formában– hogy minden ember életéről lehetne forgatni egy filmet, mert mindig az „életszagú” törtnetek a legmegkapóbbak.  Lelkesen mesélt arról, hogy milyen csodálatos Hawaii és bár kicsit fáradt a két hónapos indiai forgatás után, ahonnan csak három napja tért haza Los Angelesbe nagyon boldog, hogy most itt lehet és már látott teknősöket is. Neeeeeeeee! Hogy csinálja? Én két hét alatt nem találkoztam eggyel se, ő meg 24 óra alatt talál tekiket. (Van egy túra, ami azt hirdeti, hogy garantáltan láthatok teknőst, lassan be kell fizetnem…) Miután átadták a díjat és felsorolták mindazokat, akik nélkül e jeles esemény nem jött volna létre, majd levetítettek némi reklámot, máris megkezdődött a film… vagyis a fim előtti rövidfilm, ami 20 percben bemutatta egy orvos életét, aki nem „doktor úr” akart lenni, hanem boldog. Ezért eladta mindenét, vett egy kisházat az óceánparton és mérlegállásban görkorcsolyázik reggeltől estig. Merj élni! Boldognak lenni! – hirdette az alkotás. Átéreztük, ott a szabad ég alatt, a hullócsillagoktól ragyogó estén… (Ákos itt már haza ment volna, mondván, ő jól érezte magát, szép volt ez a hely:)

A „The Short Game” nevű golfos csemetékről szóló dokumentumfilm letöltésre nem ajánlott, de egy golfpálya közepén jó életérzést közvetített...

Ó, majd elfelejtem, mivel félre néztem a mozi kezdését is, ezért volt időnk lemenni a térképről (Wailea után elfogy a sárga vonalJ) és felfedezni csodálatos eldugott öblöket, átmászni a sziklákon és találni egy saját partot, ahol a természet nem tűri meg a fürdőruhát:) -k