Mivel a hétvége véget ért, megkezdődtek a munkás hétköznapok. Elsőnek reggel, mint derült égből villámcsapás jött az infó, hogy át kell költöznünk egy másik apartmanba, de nekünk a költözés napi rutin. Utána pedig elindultuk, hogy felkeressük Steve-et, aki helyi termelők gyümölcseit, zöldségeit gyűjti be, hogy gyümölcsöző üzletét működtesse.  Beültünk a kocsiba kisruhában, strandpapucsban és az elmaradhatatlan reagge zene kíséretével elindultunk… majd a következő saroknál visszafordultunk, mert rájöttünk, hogy nem a strandra indulunk, hanem munkába!!! Szóval elindultunk újra, hogy megismerkedjünk Steve-vel, aki kicsit olyan, mint Popey csak nem rágja a pipáját, viszont vega, tehát szereti a spenótot. Továbbá megismerkedtünk Alex-szel Mexikóból, aki Steve lányával, Jasminnal jár. Alex nagyon kedves, és ami számomra fontos, értem, amit beszél. Viszont a water (víz) szó reménytelen számomra, képtelen vagyok úgy kimondani, hogy megértsék. Gyakorlom: wádö.

Megkaptuk Steve kocsiját, amin először kicsit meglepődtem, de aztán rájöttem, hogy a szigetről úgysem tudnánk elautózni:) Egy homeless shelter-be mentünk, útközben mangót, papayat és lime-ot szedtünk egy James Hetfield nyaralója melletti organic farmon. A hozományból gyümölcssalátát készítettünk. Együtt dolgoztunk a konyhán egy filippino sales managerrel és a fiával, egy idősebb hölggyel, aki korábban testépítő volt, egy ex-katonával és két másik férfival. Ők havonta egyszer jönnek önkénteskedni. Minden nap új csapat érkezik, hogy a Foodbank-től adományként érkező ételekből egy csárda svéd asztalán is pazarnak mondható vacsorát készítsen: chilis bab, rizs, saláták, brownie, házi készítésű kukoricakenyér, tortilla, reszelt sajt és különböző szörpök. Miután felszolgáltuk az ételeket – a gyerekeknek színes tányérokon – mi is megvacsoráztunk, együtt az emberekkel és az önkéntes csapattal. Nagyszerű érzés volt segíteni Ákossal együtt és megismerkedni sok-sok kedves, nyitott és tenni akaró emberrel.

Itt Hawaii-n kicsit más a szociális ellátórendszer, mint otthon. Akik Magyarországon anya otthonba, családok átmeneti otthonába, vagy szenvedélybetegek bentlakásos intézetébe kerülne, vagy hajléktalanként él itt mind egy nagy intézményben kaphat segítséget egy hathetes, illetve egy két éves program keretében.

Jó érzés volt fáradtan haza esni új „otthonunkba”. Hamar bedobtuk a szunyát, mert másnap reggel csörgött az óra, Hawaii-n először. -k

Korai kelés után utunk Steve wailuku-i zöldség és gyümölcsraktárába vezetett, ahol segédkeztünk a beérkező áru kiporciózásában és a rendelések összeállításában. Igen izgalmas dolog egy rakás ismeretlen növényt angol név alapján szortírozni: cilantro, breadfruit,, jackfruit,, jicama, lychee, mizuna, bok choy, sweet potato…  A pallet jack (közkedvelt magyar neve: „béka”) tologatása régmúlt sörgyáras diákmunkáimat idézték meg. Ráadásul itt fontban mérnek:) -á

Mivel nagyon elfáradtunk, csatlakoztunk Zolihoz egy kis kenuedzésre. A nagy szél miatt kevesen jöttek le. Én, aki eddig nem merészkedett be az óceánba rettegve a mélységtől, a cápáktól, a Tahiti-re sodró áramlatoktól mégis ezt a valóban nagyon szeles napot választottam arra, hogy legyőzzem minden félelmemet. Miután Zoli megmutatta hogyan kell fogni az evezőt és tartott egy kis tréninget a parton, kétszemélyes kenujával először Ákost, majd engem vitt be olyan messze, ahol már csak hangyának tűntünk a partról. Hazudnék, ha azt mondanám nem féltem, de Zoli nagyon jó edző volt. Mikor megkérdeztem, hogy le ér-e a lábam, mondta, hogy nézzem milyen tiszta a víz, látom az alját, ugorjak csak be és cseréljünk helyet. Itt 8 méter biztos volt alattam, mégis a hegyeket csodáltam, amit egy nagy szivárvány ívelt át, Hawaii jelképe. -k