Makawao – Már ha van ilyen az Európához szokott szemnek Hawaii-on, hogy történelmi, akkor e kisváros az, megfűszerezve a turizmus szülte bolt kavalkáddal, lélek és testkényeztetéssel. A faházikók és a western hangulatú boltok, kocsmák cowboy csizmáktól nyikorgó fapadlói, jól megférnek a mesebeli galériákkal, ahol a művészetek minden ága képviselteti magát a kerámiától a textilig. A múltat a hippi hangulatú üzletek, a jelent a holisztikus egészség klinika jeleníti meg a sárkány udvarban, ahol a gyógyteáktól a házassági tanácsig minden beszerezhető, ami egy modern cowboynak kell.

Makawao jelentése „beginning of the forest” . A termőföldeket, sivatagokat, felváltják az erdők, ahol megtalálható a nagyon kemény Acacia Koa fa is, melyből a múltban a hawaiiak kenui, szörf deszkái, különböző eszközök, faragások, manapság pedig bútorok, művészeti alkotások és hangszerek készülnek. Igen, ez az a vidék a szigeten, ahol kicsit bele láthatsz a múltba és a jövőbe, ha a néhány évtizeden belül újra kitörő vulkánra gondolok, ami most durmol. Így is nevezik: Haleakela – a szunnyadó vulkán. Mert, hogy nagyon is aktívan, de most alszik. A Haleakela nemzeti parkban haladva először néhány Néné-vel találkoztunk – a helyi védett kacsák után a lemenő nap csodájának ámulatában jutottunk fel 10.000 láb magasságig, ahol átélhettük, milyen megrendítő búcsút tud venni a nap Hawaii-tól. E helyet úgy is hívják: House of the sun. Így ha házon kívül van a nap, akkor nálatok reggel van. Még a naplemente előtt pár pillanattal a hátam mögé néztem és valami olyat láttam, amilyen élményben nem gyakran van része az embernek. Minden helynek van egy varázslatos pillanata, Mauié számomra ez volt. Megosztottam Ákossal, odavezettem a felhőktől a Marsra.:) Csodálatos, boldog, bőséges – írják e tájról. Nem találok én sem jobb szavakat.

Képzeld el, hogy állsz, nézed a felhők között átszűrődő egyre gyengébb napsugarakat, ahogy játszanak, mint a lefeküdni nem akaró gyermek és még pirosra, lilára, rózsaszínre festik az eget. Órákig ott ragad tekinteted, s belefeledkezel a teremtett világ szépségébe, majd véletlenül körbe tekintesz, s meglátod, hogy mögötted terül el a kráter vörös, barna, fekete hegyekkel, sziklákkal, lejtőkkel. Nem csak elmesélni, lefényképezni sem lehetett mindazt, ami 10,023 lábon fogadja a látogatókat. -k

Eme csodás égi jelenségeket a programszervező irodák is jószándékúan megosztják az emberekkel - kisbuszokkal szállítják fel a hétalvókat naplemente, a korán kelőket napfelkelte nézésre. A hegytetőre érkezésünkkor tele volt a parkoló autókkal, buszokkal, a korlát mellett pedig mindenki vadul kattintgatott nyugat felé. Aztán ahogy leszállt az éj, magunkra maradtunk. Csak néhányan töltötték fenn az éjszakát a hegytetőn, 3050m-en. Rettentő hideg volt, óránként 10 percre bekapcsoltuk a fűtést, de hiába: melegítőben, pokrócokkal együtt is kegyetlen volt. Nagyon szurkoltunk, hogy a föld ne most álljon meg kitartó forgásában. 3-4 óra felé aztán ismét megtöltötte a motorhang a hegyoldalt, 5-re szinte megtelt a parkoló. Amikor elindultunk gyalogosan a legmagasabb pont felé, már szűnni kezdett a vaksötét. Kiültünk egy sziklára, és átadtuk magunkat a varázslatnak. Egyszer csak, ahogy a költő írja: “tûzcsóva lobbant,egy mennyei kastély kapuja tárult, körötte láng gyult”...”Szájtátva álltam, s a boldogságtól föl-fölkiabáltam, az égbe bál van”... :) -á

A napfelkelte után folytattuk utunkat, hogy bebarangoljuk az óceán parti hangulattól annyira távolinak tűnő Upcountry-t. A még harmatos fűben sétálva fedeztük fel a levendula farm titkos kertjét, szerelmes sétányát, boldog túráit és a békés ösvényeket az olíva fák mellett, ahol - több mint 55.000 lila levendula kuporodik kis csokrokban a domboldalon a protea óriás virágai mellett, ezért is hívják a sziget virág-fővárosának Kulát. Mi nem igazán fedeztük fel a különbséget a Provence, French,Grosso, Super, Twickle, Spanish, Sweet fajták közt, de megtudtuk mi mindent lehet csinálni levendulából: csokit, kávét, parfümöt, sampont, tusfürdőt, mézet méhek segítségével, chipszet, teát…

Hazafelé a főút helyett mellékutakat választottuk, elhaladtunk farmok, ranch-ok mellett. Megismerhettük a kis konyhakerteket, ahonnét a szerdai Napili piacra juttatja el a termést sok farmer. Nem siettünk haza, jól esett a nyugodt, békés vidéki hangulat. Talán az alvás hiány, talán az égető nap volt az oka, hogy az út végén szörföző kecskéket láttunk.